Kurultáj 2010

Beszámoló a 2010. augusztus 6-8 között Bugacon megrendezett Kurultájról.

Nem tisztem szakmai szempontból értékelni a rendezvényt,
sem tételes felsorolást adni a programokról, ezeket az interneten bárki megtalálhatja.
Én a saját benyomásaimat, észrevételeimet szeretném közölni.

Pénteken délután, a nyitónapon érkeztünk a helyszínre, ahova egyébként az utakon elhelyezett tájékoztató táblák segítségével könnyen oda lehetett találni.

A kemping közvetlenül a tábor mellett volt kijelölve, megfelelő higiéniás feltételekkel. A szervezők talán viccnek szánták, de volt néhány nyitott piszoár is elhelyezve a mobil WC-sor előtt. Ha valaki nem tudja mi is ez (korábban én nem láttam ilyet), úgy kell elképzelni, hogy van egy kör alakú szerkezet, amit három részre osztottak úgy, hogy a közepén ember magasságú, és a kör széle felé az osztás magassága csökken. Eszerint egyszerre 3 ember használhatja, középen, azaz szemben embermagasságú, nem kell attól felni, hogy a szembenálló felek lepisilik egymást. Ez a jó hír. A rossz az, hogy hátulról viszont teljes betekintést nyújt, és a szerencsétlen elhelyezésnek köszönhetően, mindenki ezek mellett ment el a WC-re menet. Régóta tudom, hogy a férfiak szemében vizelde az egész világ, mégsem láttam, hogy bárki is használta volna. Ez az elhelyezés még a legbátrabb férfit is elrettentette. Jobb lett volna a WC sor mögé tenni?..

Visszatérve a kempingre: jó volt látni, hogy szinte minden sátornál ki volt tűzve a magyar- vagy Árpád-sávos lobogó.

Így rögtön éreztük, hogy megérkeztünk, otthon vagyunk?

Néhány sátornál háttérzene, nem zavaróan hangos, egyébként is Kárpátia, Kormorán szól, szóval lehetne akár hangosabb is?.

Sátorverés után azonnal átmentünk a Kurultáj helyszínére. Rengeteg jurta, zászlók,

már pénteken tömeg, nagyon sok kézműves-sátor, az ételt árusítóknak is egész utcája.

Nézelődő, vásárló emberek. Sokan ?beöltözve?, de ruhájukat, pajzsot, íjat-nyilat, ostort, olyan természetességgel viselve, mintha hétköznap is abban járna.

Jóféle lószag. Hatalmas komondorok, álmélkodva látom, hogy némelyik szinte akkora, mint egy borjú. Sólymok. Agarak. Racka.

?Civilben? szinte nem is érzi jól magát az ember. A tarsolyos sátornál egy ízes beszédű ember a kérdésre, hogy becsomagolják-e a tarsolyt vagy felteszi, így felelt: ?persze, hogy fölveszöm, már szégyöllöm, hogy nincs rajtam sömmi?.

És ez a mondat tényleg találóan kifejezi azt, amit éreztünk. Kellett valami, egy tarsoly, egy ostor, egy szép bicska, faragott kürt, egy hímzett blúz, vagy valami, ami segít azonosulni a környezettel, aminek a viselésével mindenki kifejezhette, hogy nem turistáskodni jött ide.

Egy-két ?eltévedt bárányt? láttam mindössze, na, ők körömcipőben, streccs nadrágban feszítettek- botladoztak a puszta homokjában, megmosolyogtatva mindenkit.

Mire végignéztük a kézműves vásár látnivalóit, feltérképeztük az egész helyszínt, kora este lett, és kissé megijesztve bennünket, az a tájékoztatás hangzott el, hogy igen erős vihar közeledik, akár 2 cm-es jéggel. Hű, ennek fele sem tréfa! Visszasiettünk a sátorhoz, az eső szinte azonnal rákezdte, volt egy kis szél is, de a beígért jégeső szerencsére elmaradt. Mint ahogy a további programok is?.Na, nem baj, itt leszünk még két napig, nem maradunk le semmiről.