Budapesten született 1938-ban. Elsőéves bölcsész-hallgatóként részt vett a forradalomban, nem fegyverrel, csak röplapok másolásával, terjesztésével. De még ezért is letartóztatták 1957 márciusában, három hónapig volt a Gyűjtő fogházban előzetes letartóztatásban. Nem ítélték el, de kizárták az ország összes egyeteméről. Így munkát vállalt egy külkereskedelmi vállalatnál. Közben férjhez ment, gyermekei születtek.

1965-ben kérvényezte az ELTÉ-n a visszavételét, ami meg is történt, így 1969-ben végzett angol-magyar szakon.

Közgazdász férjét Indiába helyezték, Bombayba, ahol nyolc évet töltöttek. Ott a Bombay-i Egyetem Indiai Tudományok Főiskoláján tanult, 1976-ban szerzett diplomát hindi nyelvből és indiai tudományokból /történelem, irodalom, filozófia, vallástörténet/. Hazajövetelük után 1978-ban doktorált az ELTÉ-n indiai irodalomból és hindi nyelvből. Ezt követően néhány évig az ELTÉ-n tanított hindit.

Később angoltanárként dolgozott egy híradástechnikai vállalatnál, majd 1999 óta a Pécsi Egyetem Földrajz Intézetének Ázsia Központjában tanít hindit és "bevezetés az indiai kultúrába" című tantárgyat.

Harminc éve foglalkozik magyarság-eredetkutatással, elsősorban indiai források alapján és elsősorban a fehér hunokkal kapcsolatban, akikről Indiában sok forrás található. Ebben a témában több cikket, tanulmányt jelentetett meg indiai tudományos folyóiratokban, itthon a Filológiai Közlönyben, a Turánban, Erdélyben a Kőrösi Csoma Társaság évkönyveiben. Jelent meg cikke a lőveni egyetem kiadásában is, valamint a Debreceni Egyetemen dr. Kádár László professzorral közösen írt Kőrösi Csoma könyvükben.

1975-ben állami kitüntetést kapott Indhira Gandhi akkori miniszterelnöktől, majd 1993-ban Shankar Dayal Sharmától, India akkori államelnökétől úgyszintén Nagydíjat, India kultúrájának magyarországi terjesztéséért.

forrás wikipédia