http://www.honvedelem.hu/cikk/7/17850/veress-d-csaba_.html

A II. világháború történelmének krónikása

Veress D. Csaba történész élete 77 évéből 35-öt fordított a II. világháború magyarországi történéseinek hiteles megismerésére. Kutatómunkájának eredményeként 37 könyve jelent meg, számtalan publikációt írt a Honvédségi Szemlébe és más országos, valamint megyei napilapokba. Életéről és munkásságáról beszélgettünk.


Mi motiválta arra, hogy történészként speciálisan a hadtörténelemmel foglalkozzon?

Az egyetemen véletlenül választottam ezt az irányt, valamiért ezt tartottam a legizgalmasabbnak, és talán az is segített a terület kiválasztásában, hogy az 50-es években a hadtörténelemben még sok kérdés nem volt eléggé kidolgozott. Ilyennek láttam a II. világháború eseményeit is, amit fiatal gyerekként éltem át. Ezért már az egyetemi éveim alatt elhatároztam, hogy a II. világháború történéseit igyekszem átlagnál jobban megismerni. A diplomámat 1952-56 között a Szegedi Tudományegyetemen szereztem meg és a végzést követően szerettem volna a hadtörténeti intézetben kutatóként dolgozni. Ez nem sikerült, mert az intézetbe az akkori események miatt inkább elbocsátások voltak és nem pedig felvételek. A diplomamunkámnak is hadtörténeti témát választottam, konkrétan, a ?Tiszántúli hajdúk vállalkozása a török kézen lévő Szeged visszavételére? címmel. Ennek a dolgozatnak az lett a végső megállapítása, hogy a magyar-spanyol reguláris csapatok felszabadítási kísérlete nem volt eléggé előkészített, ezért kudarcba fulladt.

Az egyetem után hol folytatta munkáját?

Mint középiskolai történelem tanár 18 évig tanítottam először Zircen és ezt követően Veszprémben. De a tanári pálya mellett történelmi kutatásokat folytattam és 1960-tól a veszprémi múzeum külső munkatársaként végeztem a tudományos munkát. Az életemben meghatározó jelentőséggel bírt az 1965-ös év. A háború befejezésének 20. évfordulójára felkértek, hogy a megyei múzeumban egy nagytermes kiállítást rendezzek. Ennek összeállítása közben fogadtam meg, hogy ezt a kutatómunkát tovább folytatom, de ez a kiállítás segített abban is, hogy 1972-től 1992-ig már a Veszprém Megyei Múzeumban dolgozhattam.

Hogy sikerült az elhatározását megvalósítania?

Ma már úgy fogalmazhatok, hogy egy kis szerencsével. Ugyanis a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hadtörténeti tanszéke az 1966-os évben kezdett bele egy nagyszabású programba, aminek a célja a magyarországi világháborús események feldolgozása volt. Ezt úgy akarták megvalósítani, hogy megyénként kerestek olyan történészeket, akik az adott térségben zajló eseményeket feldolgozzák. Ehhez segítséget is adtak, mert ekkor sikerült a Honvédelmi Minisztériumnak megszereznie a Magyarországon harcoló német Déli- Hadseregcsoport teljes anyagát. Az amerikaiak zsákmányolták el és vitték ezt ki Washingtonba. Az anyagokat a központi levéltárban archiválták, valamint a dokumentumokat mikrofilmre is feldolgozták. Ezeket a mikrofilmeket sikerült behozni az országba és ezek felhasználásával kellett a II. világháború történelmét feldolgozni. Dr. Nagy Gábor ezredes tanszékvezető irányításával megalakult egy csoport, akik a megyékben  elkezdték felkutatni a megfelelő tudású és érdeklődésű személyeket.

Hogy találták meg ehhez a munkához?

A szerencsére az 1965-ös kiállítással a nevem bekerült a köztudatba és a múzeumnál is jól ismerték az elhívatottságomat, de a megyei tanácsnál is tudták, hogy ilyen kérdésekben lehet rám számítani. A tanszékről 1967 márciusában kerestek meg ezzel a feladattal, és a beszélgetés során a II. világháború történetéből Nagy ezredes szinte levizsgáztatott. A vizsga sikerült és felkértek arra, hogy vállaljam el Veszprém és Zala világháborús történelmének a feldolgozását. Nem volt kis feladat, mert azoknak a dokumentumoknak a száma, amit az amerikaiaktól megkaptunk meghaladta a százezret és a munkához nagyon jól kellett ismerni a német nyelvet is. A határidő is elég szoros volt, mert 1970 elejére már kérték a kidolgozott anyagot. A feladat nagyon csábító volt és a nehézségek ellenére elvállaltam. Számomra ekkor kezdődött el a II. világháború történelmének a felfedezése.

Milyen időszakot ölelt fel ez a kutatás?

Minket elsősorban az a része érdekelt, amikor a magyarországi hadműveletek voltak, tehát 1944 végétől 1945 március végéig terjedő időszak. A rendelkezésre álló anyagok alapján közel nyolcszáz oldalt írtam és elkészültem vele a megadott időre. 1970 január első napjaiban átadtam a kéziratot a megbízóimnak. Ekkor tudtam meg, hogy a tervezett anyagból csak ez a rész készült el. Az anyagot végül könyv alakban Veszprém megye adta ki, ?Balatoni csata?-címmel.

Nem érezte elveszettnek ezt a munkát?

Nem, mert hamarosan megkeresett a Zrínyi Katonai Könyvkiadó, egészen pontosan Dr. Kocsis Bernát ezredes és felkért arra, hogy a teljes Nyugat-Magyarország II. világháborús történetét dolgozzam fel. Ennek egy része már adott volt, a további kutatáshoz ismertek voltak a források és az érdeklődésem a kor iránt töretlen volt, ezért elvállaltam a feladatot. A könyv végül 1984-ben jelent meg, ?A Dunántúl hadi krónikája 1944-1945?-címmel. Arra voltam a legbüszkébb, hogy ezt a könyvet a katonai akadémián tankönyvként használták. Ez egyébként azért alakulhatott így, mert a könyv az eredeti német, valamint az orosz dokumentumok felhasználásával készült el, tehát a tényekre alapozva íródott.

Más történelmi témákkal nem is foglalkozott, csak a II. világháborúval?

Ebben az időben voltak más felkéréseim is és ezért sorozatban nyolc hadtörténeti könyvet írtam különböző témákban. A legérdekesebb ezek közül a ?Napóleon hadai Magyarországon? címmel jelent meg, ami az 1809-es háború teljes katonai történetét írta le. Ez azért volt érdekes, mert voltak idők, amikor egyes vezető beosztású személyek nem akartak ezzel az eseménnyel büszkélkedni, ezért nem is beszéltek róla. Egy fehér folt maradt a történelemben, nem volt a csatának összefoglalt irodalma.

De hogy lehet az ilyen eseményekről hiteles történelmi információkat szerezni?

Az érintett megyék, valamint az országos levéltárakból, de a legértékesebb információk az osztrák levéltárakból kerültek elő. Végül sikerült összeállítani és 1987-ben meg is jelent ez a könyvem.

Mi volt a következő állomás?

Az 1990-es évek elején felmerült az, hogy fel kellene dolgozni az összes II. világháborús magyarországi eseményt. A Zrínyi Katonai Könyvkiadó képviselői kerestek meg ezzel az igénnyel és rendelték meg ezt a kutatómunkát. Az élet közbeszólt és az 1996. évi átszervezések miatt a kiadó végül lemondta a munkát, de tisztességgel megfizettek és visszaadták az addig elkészített kéziratokat is. Ez egy kicsit elkeserített, de tovább folytattam a korszak történelmének a kutatását. 2000 februárjában megkeresett egy alapítvány azzal, hogy szeretnének újra kiadni a Balatoni csatát második kiadásban, mert úgy érezték, hogy van érdeklődés a könyv iránt. Természetesen hozzájárultam a kiadásához, de úgy hogy kibővítettem az új dokumentumokkal, ismeretekkel és közben beszélgettünk a jövőről. Felmerült az a gondolat, hogy jó lenne feldolgozni és közkincsé tenni az egész ország II. világháborús hadi eseményeit. A vendégek ezzel egyet is értettek, de rögtön megállapították, hogy olyan ember Magyarországon nincs, aki ezt a munkát felvállalná. Én örömmel mutattam rá egy nagy halom iratra: ?Íme, uraim itt van!? Az iratokat elvitték és 2002-ben jelent meg az első, 2003-ban a második kötete, ?Magyarország hadikrónikája 1944-1945?-címmel. Ebben az évben várhatóan megjelenik a harmadik, a pótkötet.

Miért volt szükség a pótkötet kiadására?

Az eltelt időszakban egyre több anyaghoz tudnak hozzájutni a történészek. Többek között Németországban olyan anyagok váltak kutathatóvá, amelyek teljes hitelességgel írják le például a Magyarország ellen bevetésre kerülő repülőket, azok személyzetét és a bevetés célját. Precízen rögzítették a veszteségek is, így a gyűjtők nagyon pontosan azonosítani tudják a repülőgép roncsokat. De megnyíltak az orosz levéltárak is, ahonnan egyre több információt tudunk szerezni a Vörös Hadsereg hadműveleteinek a leírásáról.